Kőbe vésett kiválóság,

kiviláglik a kétes kérged alól az igazság;

üres váza vagy annak,aki lehetnél.

Konvenciókban sütkérező mamutfenyő

már gyerekként is öreg voltál.

Mindig helyesen,mindig előre,

nem számít kin gázolsz át 

neked menned kell, neked tenned kell.

Aztán majd mindennek a végén,

megkapod,amit érdemelsz.

 

 

Megosztás a facebookon

Gondolom,hogy csinálod, hogy éled;
hogy a napok hol szürkék, hol
csodás fényárban torpannak órákra;
és tudom , hogy közben te is és
azt is, hogy te sem.
Majd fogom nem gondolni és fogom már nem tudni,
csak most még a napok hol szürkék,
hol csodás fényárban torpannak órákra
és szürkületkor néha én is és én sem...

Megosztás a facebookon

Amikor elfogy a hited,

akkor mi lesz veled?

Fáradtan nézel farkasszemet

minden egyes újabb nappal,

nem találod a kiutat, csak

nyugtatod magad valami maszlaggal.

Újból felállsz, újból nekiveselkedel,

de a céltalanság megbéklyózza elméd,

megint csak önmagad az, amibe visszaesel.

Üres tekinteted kopog a mindennapi rutinon,

kívülről szemléled legbensődet,

feltálalja vacsorára nap mint nap az élet.

Álmatlan forgolódsz éjszakánként,

megfekszik gyomrod az önáltató hév,

mellyel eljátszod napközben,

hogy benned minden teljesen ép.

Amikor elfogyott a hited,

akkor mi lesz veled?

Megosztás a facebookon

Itt van az ősz, itt van újra

megint csak egy év telt el

hömpölygő mázsás hozadéka

ajtóm küszöbét lepi el.

Kanapémon csöndben ülök,

szürcsölöm a jó kávét;

tanulságot levonni majd

egy hűvös esten akarnék;

inkább

Megosztás a facebookon

észre sem veszed

megnyugodtál -

közben elmúlt -

nem érted a hogyant

hogy annyi kötődés

így hirtelen hova

elvágták --

és te ismét te vagy

visszazökkentél magadba

hómszvíthóm

 

 

 

Megosztás a facebookon

amikor megszakad a szív

éles szúró fájdalom

kihagy a lélegzet

egy pillanatra

eggyé válsz az elmúlással

egy aprócska kis 

idő gubóban elmerülsz 

a történés taván

megszűnsz létezni

akkor, amikor tényleg

megszakad a szív

Megosztás a facebookon