Tegnap

tegnap még itt voltál

ma nem vagy sehol

fullasztó a hiány

 

tegnap még azt hittem

ma már tudom

nyomasztó a magány

 

tegnap még lehettünk volna

ma már senkik

üres a dívány

 

tegnap sem voltál talán igaz

ma lehet hogy pont az vagy

hol vagy sosem volt

bizonyosság?

 

 

Sose' volt szabadság

Érzed azt.

Érted azt.

Az érem két oldala.

Az igazság...

valahol a kettő közt.

 

Ég és föld közt -

a lélek bezárva

szív börtön

agykatonák

igazán sohasem

lehetsz szabad..

 

Halló!?

céltalan bolyongunk a jelenben

fejet lehajtva bukdácsolunk a jelekben

rúgjuk jobbra, meg balra, mi az utunkba kerül

s közben mérhetetlenül szenvedünk

hogy semmi sem sikerül

 

-hallóóóóó-

Apátia

unottan bágyadozol

jó dolgodban szenvedsz

a jó dolgodon

kerülöd a mélységeidet,

erőtlennek tetteted magad;

a magasságaidhoz lusta vagy

 

kockázol a töméntelen

'lehetne az is' helyzettel,

inkább csak úgy teszel

mintha kéne az idő,

pedig kiestél magadból

épp

nincs szükséged

igazán semmire 

 

 - csak a felismerésre 

lenne, hogy a te

még mindig te vagy -

Szeretni még

Még mindig,még most is,

akkor is, ha...

Értelem nyomokban sem,

csak érzés - megtelít.

Pont amitől súlyos,

attól súlytalan,

hogy így elég,

hogy vagy, elég.

Határtalan hétköznapok

beszédes csöndek

mozdulatok kettőssége

beszéli el konkrétan 

az elmondhatatlant

néma egyetértésben

latolgatjuk a szándékot

megnyugtatóan bármi 

idegesítően akármi

LEHET/VAN